Az építményeket érő nedves­séghatások tönkretehetik az épületszerkezeteket, illetve hosszú időn keresztül lecsök­kenthetik az épületek haszná­lati értékét. Ezért az építmé­nyek nedvességgel kapcsolatba kerülő részeit nedvesség elleni szigeteléssel kell ellátni. Ennek a szigetelésnek biztosítania kell az épületszerkezetek álta­lános nedvesség elleni védel­mét és a víz távoltartását. A szigetelések elkészí­téséhez olyan anyagokat hasz­nálhatunk fel, amelyek nem engedik át a vizet és hosszú időn keresztül megtartják ezt a tulajdonságukat.

A nedvesség el­leni szigetelések anyagai

A szigetelő anyagok közös jellemzője, hogy tömör szerkezetűek. Ezen tulajdonságuk miatt nem szívnak fel vizet és ezért alkalmasak arra, hogy szigetelő réteget lehessen készíteni belő­lük.

A szigetelő anyagokat a következő csoportok szerint tárgyalhatjuk:

  • bitumen és bitumenes készítmények
  • műanyag lemezek és műanyag készítmények
  • fémlemezek
  • különleges habarcsok

Vízzáró és vízhatlan szigetelések

A szigetelések minőségének a megállapításához két fogalmat kell megismernünk, a vízzáróság és a vízhatlanság fogalmát. Vízzárónak nevezzük azt a szigetelést, vagy szerkezeti réteget, amely a felületén annyi vi­zet enged át, amennyit a másik oldalon el is tud párologtatni. Ilyen szigeteléseket ott alkal­mazunk, ahol a teljes szárazság nem követelmény.

Vízhatlannak nevezzük azt a szigetelést, amely nedvességet, vagy vizet egyáltalán nem enged át. Ezekkel a szigetelésekkel teljes szárazságot lehet biztosítani.

A fenti két megfogalmazáshoz még hozzátartozik az építőanyagok vízzel szembeni viselke­dése is. Az építőanyagok egy része a tartós víz- és nedvességhatások ellenére sem változtatja meg tulajdonságait, megtartja alakját és szilárdsági tulajdonságát. Ezek a vízálló anyagok. A vizet nem álló anyagok a víz hatására elveszítik szilárdságukat, alakváltozást szenvednek, vagy esetleg feloldódnak. A szigetelő anyagok csoportjába nyilván a vízálló anyagok tartoz­nak.

A szigetelesek rétegszáma

A szigetelések rétegszámát mindig a szigetelő anyag tulajdonságai, a nedvességokozó és az elvárt szárazsági fok határozzák meg. A hagyományos bitumenes szigetelő anyagokkal ké­szülő szigetelések rétegszámát a nedvességokozók fajtájától függően a következők szerint vehetjük figyelembe Ezek:

  • talajpára elleni szigetelések 1 réteg lemez vagy két réteg máz
  • talajnedvesség elleni szigetelések 2 réteg lemez vagy két réteg máz
  • üzemi és használati víz elleni szigetelések 2-3-4 réteg lemez
  • talajvíznyomás elleni szigetelések 4 réteg lemez
  • csapadékvíz elleni szigetelések 2-3 réteg lemez

A műanyag és fémlemez szigeteléseknél a rétegszám nem függ a nedvességokozótól. Ezek­nél a szigeteléseknél az esetlegesen beépített rétegek a fémlemezeket és a műanyaglemezeket védik a korróziótól, illetve az átszakadástól.

A vakolatszigetelések a vízzáró szigetelések csoportjába tartoznak. Rétegszámukat tekintve 4-6 egymásra felhordott vakolatréteg képezi a szigetelést.

Szádfalak és szi­várgók

A szádfalak talajba vert, egymáshoz hornyok­kal  kapcsolódó elemek, amelyek összefüggő elválasztófalat alkotnak. Ez a szádfal­ rendszer alkalmas lehet a víz távoltartására, de ugyanakkor megtámaszthatja a munkagödrök földpartját is. A szádfal akkor felel meg a ren­deltetésének, ha a ránehezedő víz- és földnyomást törés és jelentő­sebb alakváltozás nélkül fel tudja venni. A munkagödrök biztosítá­sánál a szádfalat úgy verik le, hogy a fal a munkagödör fenék­szintjénél mélyebbre kerüljön. A szádfalak általában hornyokkal kapcsolódnak egymáshoz, leveré­sükre a munkagödör kiemelése előtt kerül sor. A szádfal elemeit általában acéllemezből készítik.

A szivárgók általában 2%-os lejtéssel készült árokrendszerek. Az árok alsó síkja az alapozási sík alatt helyezkedik el. Ez az árokrendszer alkalmas arra, hogy az épület építése közben, vagy az építmény üzemelteté­se alatt az árokba összegyűlő talajvizet összegyűjtse és elvezesse. Ezzel a távoltartással a szigetelő szerkezetek terhelése sokkal kisebb lesz és így élettartamuk meghosszabbodik. Az árokba töltött kavics, vagy zúzottkő alkalmas arra, hogy a talajban lévő vizet összegyűjtse. Az árok aljában elhelyezett csőrendszer pedig egy helyre vezeti az így összegyűlt vizet. Az árok aljára helyezett égetett agyag csövet alagcsőnek nevezik.

A pincefalaknál használatos felü­letszivárgók alapeleme a kettős domborulata műa­nyag lemez. Ez a lemez a külső vízszigetelés oldaláról tartja távol a nedvességet úgy, hogy a domborulatok között összegyűlt vizet az épület alapjának mélységé­ben elhelyezett dréncsövekbe vezeti. Az épület körüli szivárgókhoz hasonlóan ez a csőrendszer elvezeti az összegyűlt vizet.

[INSERT_ELEMENTOR id="1716"]
[INSERT_ELEMENTOR id="1344"]